Bullying az iskolában – mobbing a munkahelyen 

„Gyerekszáj”– mondjuk gyakran, amikor egy gyerek őszintén kimond valamit.
Őszinte, szűretlen, sokszor meglepően pontos. És néha egészen fájdalmas. Különösen akkor, amikor nem egy elszólásról van szó, hanem ismétlődő, célzott bántásról, amely egy másik gyereket érint –  egy olyan közegben, ahonnan nem könnyű kilépni. Itt már nem puszta őszinteségről beszélünk, hanem bullyingról. 

A téma ma különösen aktuális.  A pandémia utóhatásai, az online tér állandó jelenléte, valamint a gyerekek és a felnőttek idegrendszeri túlterheltsége mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a kapcsolati feszültségek gyorsabban és élesebben jelenjenek meg. A bullying nem „gyerekügy”. Sokkal inkább társadalmi és rendszerszintű kérdés, amely gyerekkortól a munkahelyekig végigkísér bennünket. 

A következő cikkben arra teszek kísérletet, hogy rendszerszinten bemutassam a problémakört. 

Mit nevezünk bullyingnak? 

A bullying nem szubjektív érzés, hanem jól körülírható jelenség. A nemzetközi szakirodalom (Olweus, 1993; UNESCO, 2019) szerint akkor beszélünk bullyingról, ha az alábbi feltételek együttesen jelen vannak: 

• Ismétlődés – a bántás nem egyszeri konfliktus. 
• Hatalmi egyenlőtlenség – ami lehet fizikai, pszichés vagy szociális, és nem mindig látványos. 
• Tehetetlenség – és ez az a pont, ami hosszú távon a legmélyebben hat. 

Ez különbözteti meg a bullyingot a hétköznapi gyerekvitáktól. Az UNESCO 2019-es jelentése szerint világszerte minden harmadik gyermek érintett valamilyen formában iskolai zaklatásban. A HBSC  (WHO) kutatásai alapján Magyarországon a tanulók körülbelül 20–25%-a tapasztal rendszeres kortárs bántalmazást. 

Egy pillanat a gyakorlatból 

Egy felsős gyerek egyszer így fogalmazott egy csoportos foglalkozáson:  
„Nem mondanak mindig csúnyát. Csak amikor belépek, akkor nevetnek.”  

Ez a mondat jól megmutatja, hogy a bullying sokszor nem látványos. Nincs feltétlen kiabálás vagy fizikai agresszió. Mégis jelen van  a kirekesztés, az elszigetelés és az a folyamatos feszültség, amely lassan, de mélyen  hat. És ez az a pont, ahol a legtöbb felnőtt elbizonytalanodik. 

A minta, amit a gyerek hoz magával 

Az iskolai bullying kezelése azért is rendkívül nehéz, mert a gyerek nem üres lappal érkezik az osztályba. Mintákat, érzelmi állapotokat, megküzdési stratégiákat hoz magával a családi rendszeréből.  Máté  Gábor A család ereje című könyvében hangsúlyozza, hogy a gyerekek viselkedése elsősorban kapcsolati válasz: 

„A gyerekek viselkedése mindig alkalmazkodás ahhoz a környezethez, amelyben élnek.” 
(Máté Gábor: A család ereje, Open Books) 

Ez azt jelenti, hogy a bántó viselkedés sokszor nem „rosszaság”. Inkább tanult túlélési stratégia. A kontroll, a megalázás vagy az agresszió mögött gyakran szorongás, elfojtott düh vagy kapcsolathiány húzódik. 

Az iskola valós dilemmái 

Az iskolai közegben mindez különösen összetett helyzetet teremt.  A pedagógus egyszerre dolgozik nagy létszámú csoporttal, tanít, közösséget épít, szabályokat tart fenn, és közben egyéni szükségletekre is reagál. Nem mindig egyértelmű, hol húzódik a határ. 

•  Mikor pedagógiai kérdés egy helyzet? 
•  Mikor válik rendszerszintű problémává? 
•  Mikor szükséges külső szakember bevonása? 

Az atrocitások sajnos gyakran nem azonnal kerülnek felszínre. A gyerekek hallgatnak – félelemből, szégyenből vagy lojalitásból.  Vagy csak azért mert nem is tudják, hogy lehetne másként. Mire a felnőttek értesülnek, a dinamika sokszor már beágyazódott a közösségbe.  

És ez sokszor nem az osztály vagy az iskola kudarca, inkább egy olyan helyzet, amire egyszerűen nincsenek kész válaszaink.  

A  bullying soha nem kétszereplős történet. Hanem egy rendszer. A bántó – áldozat és a szemlélők együtt tartják fent. Igen, a szemlélők – az osztály vagy a közösség nagy része -aktív résztvevői a dinamikának, még akkor is, ha passzívnak tűnnek. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy a hallgatásuk sokszor nem közöny, hanem bizonytalanságból vagy félelemből  fakad.
A közösségi normák alakítása ezért kulcsfontosságú a megelőzésben. 

Szülői reakciók 

Amikor egy gyermeket bántás ér, a szülők érzelmei érthetően felerősödnek.  Düh, félelem, tehetetlenség és bűntudat keveredik – gyakran egyszerre. Aminek a hátterében saját gyerekkori élményei lehetnek és ettől értelemszerűen szeretné gyermekét megóvni, ha már magát akkor és ott nem tudta. 

A saját tapasztalatom az, hogy sok esetben nem maga az iskolai helyzet a legnehezebb, hanem az, hogyan tudnak a felnőttek együtt gondolkodni róla.  A túl gyors, heves reakciók sokszor tovább polarizálják a helyzetet, beszűkítik a párbeszédet, és nem segítik a gyerek hosszú távú megküzdését. Valamint adott esetben egy osztályközösség egészséges dinamikájának kialakulását sem. 

Cyberbullying– a láthatatlan színtér 

Ez egy külön kutatómunkát igényelne, melyet most nem áll szándékomban kifejteni de fontosnak tartom röviden említeni.

A bullying ma már nem ér véget az iskola kapujában. A cyberbullying nehezebben nyomon követhető, folyamatos jelenlétérzést hoz létre, és gyakran felnőtt kontroll nélkül zajlik. És sokszor ez az a tér, ahová a felnőttek már nem látnak be igazán. Kutatások szerint (Kowalski et al., 2014) az online zaklatás erősebben korrelál szorongással és depresszív tünetekkel, mint a hagyományos iskolai bullying. 

Mobbing – a minta felnőttkorban 

Sajnos a bullying nem „kinőhető”. Felnőttkorban gyakran mobbing formájában jelenik meg a munkahelyeken.
Heinz Leymann szerint a mobbing „hosszan fennálló, ismétlődő, ellenséges kommunikáció vagy viselkedés, amely egy személyt kiszolgáltatott helyzetbe hoz” (Leymann, 1996). 

A mechanizmus ismerős: elszigetelés, leértékelés, hatalmi visszaélések. Bár a kontextus más,  a hatás hasonló – és nem véletlen, hogy a gyerekkori tapasztalatok sokszor visszaköszönnek felnőttkorban. 

A Workplace Bullying Institute adatai alapján a munkavállalók mintegy 30%- a tapasztalt már tartós munkahelyi zaklatást. Ez nem jól hangzik. De ettől még igaz. 

Coachként hol van a mozgásterünk? 

Coachként – akár iskolai, akár szervezeti közegben – nem ítéletet hozunk, hanem teret tartunk. Nem nyomozunk, nem fegyelmezünk, és nem helyettesítjük a terápiát vagy a jogi lépéseket. 

Egy coach viszont segít megérteni a kapcsolati mintákat, fejleszti az érzelmi tudatosságot és az önreflexiót, támogatja a határállítást és az önérvényesítést. 

És ami nagyon fontos, hogy rendszerszinten gondolkodik. Nem azt kérdezi: „ki a hibás?”  Hanem azt: „mi történik itt velünk?” Hiszen a cél nem a bűnbakkeresés, hanem az, hogy a gyerek, a szülő és a pedagógus is újra kapcsolódni tudjon – önmagához és egymáshoz. Hogy az elveszett kapcsolatot visszaépítse. 

Zárás – kapcsolódás mint megelőzés 

Máté Gábor szerint a gyógyulás ott kezdődik, ahol a kapcsolat helyreáll. A bullying és a mobbing megelőzése nem egyetlen szabály vagy beavatkozás kérdése, hanem a kapcsolati kultúráé. 

Hosszútávon tehát nem az a kérdés, hogy előfordul- e bántás egy közösségben.  Hanem az, hogy mit kezdünk vele, amikor megjelenik. Van-e nyelvünk, terünk és bátorságunk beszélni róla.  

Sokszor hallani, hogy „zéró tolerancia kell a bullyinggal szemben” – és ez igaz. A bántásnak határt kell szabni. De a tapasztalatom az, hogy ha csak a viselkedést próbáljuk elfojtani, a mögötte lévő feszültség nem tűnik el. Csak láthatatlanná válik. 

A zéró tolerancia mellé ezért a megértés kultúráját is tanítani kell. Nem azért, hogy felmentsük a bántó viselkedést, hanem azért, hogy legyen esély arra, hogy a gyerekek és a felnőttek  más módon tanuljanak meg kapcsolódni. Ezért az iskolai beavatkozás nemcsak gyerekvédelmi, hanem jövőbeli munkahelyi mentálhigiénés prevenció is. 

Felhasznált irodalom:

Olweus, D. (1993). Bullying at school: What we know and what we can do. Oxford, UK: Blackwell Publishing.

UNESCO. (2019). Behind the numbers: Ending school violence and bullying. Paris: UNESCO Publishing.

World Health Organization. (2018). Health behaviour in school-aged children (HBSC) study: International report. Copenhagen: WHO Regional Office for Europe.
(Magyar adatok: HBSC Hungary)

Kowalski, R. M., Giumetti, G. W., Schroeder, A. N., & Lattanner, M. R. (2014). Bullying in the digital age: A critical review and meta-analysis. Psychological Bulletin, 140(4), 1073–1137. https://doi.org/10.1037/a0035618

Máté, G. (2022). A család ereje. Budapest: Open Books.

Leymann, H. (1996). The content and development of mobbing at work. European Journal of Work and Organizational Psychology, 5(2), 165–184. https://doi.org/10.1080/13594329608414853

Workplace Bullying Institute. (2021). U.S. workplace bullying survey. Retrieved from https://workplacebullying.org